2003-ban a mentális betegségek az egészségügyi kiadások 15%-át tették ki, és azt valószínűsítették, hogy 2010-re ez a szám 20%-ra emelkedik. A WHO adatai szerint a világon a depresszió a harmadik legtöbb kárt okozó betegség, részben azért, mert – többek között jellegéből adódóan – világszerte aluldiagnosztizált. A betegek igen nagy része nem kap kezelést, illetőleg nem tudja, hogy depresszióban szenved. Pedig a depresszió eredményezi a leghosszabb távolmaradást a munkavégzéstől a gazdaságilag vezető országokban. A 10 leggyakoribb rokkantsági ok között 8 pszichiátriai ok szerepel (unipoláris major depresszió, alkohol, demencia, szkizofrénia, bipoláris affektív betegségek, agyi érbetegségek, kényszerbetegségek, drog fogyasztás).
Egy londoni tanulmány szerint nemzetgazdasági szinten 23,5-szer magasabb a nem kezelt depresszió költsége, mint a kezelt depresszióé.
A depresszió okozta költségeknek csupán kisebb hányadát jelentik a direkt költségek: a gyógyszer ára (ez kb. 5%), valamint az orvosi, kórházi kezelés költsége. Ennél sokkal nagyobb összeget tesznek ki az indirekt költségek: a rosszabb minőségű munkavégzés, a munkából való kiesés, a táppénzes állomány, a rokkantsági nyugdíj öszszege stb.
De ide kell sorolni a depresszió következményeként fellépő testi betegségek kivizsgálásának, kezelésének, rehabilitációjának teljes gazdasági-társadalmi terheit is. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a depressziós beteg környezetére gyakorolt hatása sem. A depresszióval együtt járó kedvetlenség, motiválatlanság, feszültség, ingerlékenység stb. a párkapcsolatot, a család működését is jelentősen megterheli. Nyilvánvalóan a munkahelyi légkört és a termelékenységet is ronthatja a depressziós beteg negatív beállítottsága, pesszimista gondolkodása.
Az EU-tagállamokban a nemzeti összjövedelem 3-4 százaléka veszik el ilyen egészségügyi gondok miatt. Egy másik uniós vizsgálat (Cost of disorders of the brain in E urope. European Journal of Neurology 2005) szerint az idegrendszeri zavarok az európai társadalomnak évente 300 milliárd euró kárt okoznak. Ebből a veszteségből mintegy 120 milliárd euró a depresszió következménye.
Az Unióban 2006-ban egy Eurobarometer felmérés foglalkozott a lelki zavarok gyakoriságával. A felmérés szerint az EU-ban élete során minden negyedik ember szenved valamilyen lelki egészséget érintő problémától. A becslések szerint jelenleg csaknem 50 millió ember (a népesség mintegy 11%-a) küzd mentális zavarokkal, a nők és a férfiak különböző tünetekkel. Sok EU tagállamban már a depresszió jelenti a leggyakoribb egészségi problémát. Jelentős probléma az alkoholizmus és az öngyilkosság (amelyekben szintén jelentős szerepet játszik a depresszió), valamint a skizofrénia is. Az adatok szerint Európában az emberek többsége napjának nagyobb részében jókedvű, kiegyensúlyozott és békés hangulatú, azonban az itt élők 10 százaléka szinte soha nem nyugodt, sose néz jókedvűen a jövőbe. Az Unión belül a lelki közérzet szempontjából igen nagy eltérések vannak az egyes országok között. Míg Hollandiában a megkérdezettek 83 százaléka vallotta, hogy az idő nagyrészében elégedett és boldog, Bulgáriában vagy Litvániában csak 42 százalék érez így. Az idézett jelentés hangsúlyozza, hogy a lelki egyensúly szempontjából az Európai Uniót alapító országok lényegesen jobb helyzetben vannak, mint a később csatlakozó államok.
Noha a depresszió világszerte jelentős társadalmi-gazdasági problémát jelent, negatív gazdasági hatásai lényegesen meghaladják a visszaszorítására fordítandó anyagi javakat, pl. az EU országaiból csak öt állam költ 10 százaléknál többet a lelki betegségek megelőzésére és kezelésére az egészségügyi költségvetésből.
Legrosszabb a helyzet Bulgáriában és Lengyelországban, ahol ezekre a betegségekre az egészségügyi költségeknek csak 2.5-3.5 százaléka jut. Azonban mind nagyobb figyelem irányul a lelki egészség megőrzésére. Az Európai Unió által 2008. június 13-án, Brüsszelben, Együtt a lelki egészségért és jól-létért ("Together for Mental Health and Well-being") címmel megrendezett, magas szintű konferenciájának résztvevői kiadták "A lelki egészség és a jól-lét paktuma" című dokumentumot. Noha a paktumnak nincs jogi kötelező ereje, mégis fontos lépés, mert mutatja a közös szándékot az együttműködésre és a közös cselekvésre a kiemelten fontosnak tartott területeken, mint
- a depresszió és az öngyilkosság megelőzése,
- a fiatalok lelki egészsége és a lelki egészség az oktatásban,
- lelki egészség a munkahelyi környezetben,
- az idősek lelki egészsége, és
- a küzdelem a megbélyegzés és a társadalmi kirekesztés ellen.
(Forrás: Dr. Rusznák Tamás: A depresszió gazdasági hatásai) |